Kastély

 - Elizabeth? Elizabeth?! ELIZABETH!! - kiabált Alexander a folyosó végén állva
Választ nem kapott. Kíváncsi volt mit csinálhat a lány, hogy nem hallja meg. Már pedig igen hangosan kiabált, és elég jól visszhangzott a folyosó. Normál esetben hagyta volna a francba az egészet, hiszen Elizabeth elég sokszor hagyta ki a Tanácsüléseket (és úgy őszintén semmiről nem maradt le), de tekintve a körülményeket életbe vágó lett volna, hogy ő is megjelenjen.
Végre kinyitódott az egyik ajtó. Alexander megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. De aztán csalódottan látta, hogy nem a vörös hajú lány az, hanem annak a bátya, Hortense. Mindenesetre ő is több a semminél.
A vöröses barna hajú fiú elég unottnak nézett ki, szemei táskásak voltak, a kezei remegtek a túl sok koffeintől. Már hetek óta nem aludt. Ahogy elhaladt Alexander mellett, hallotta ahogy kissé nehézkesen veszi  a levegőt is.
 - Hortense! - fordult utána - Nem tudod Beth melyik szobában van?
A fiú pármásod percig kómásan bámult rá, majd megrázta a fejét. Annyira fáradt volt, hogy beszélni is alig tudott. Alex azt is csodálta, hogy egyáltalán mozogni tud.
Mivel Elizabeth jelenlétére semmi sem utalt, de pontosan tudta hogy ezen a folyosón kell lennie. Így hát neki állt benyitogatni minden szobába, miközben magában imádkozott nehogy öltözés közben nyisson rá a lányra.
 - Engem keresel? - szólalt meg egy lágy hang a háta mögül, mikor már a baloldali részen az utolsó ajtón nyitott be.
Alex megpördült hogy végig nézhessen a lányon. Ahhoz képest hogy ő sem aludt már egy jó ideje a bátyával és körülbelül mindenkivel ellentétben friss volt, kiegyensúlyozott, nyugodt és nem remegtek  kezei a túl sok kávétól, menynek a kastélyban az utóbbi időben mindenki a rabjává vált.
 - Igen. Kezdődik az ülés, és azok után ami történt senki sem hagyhatja ki. Még te sem.
 - Pfff.... - a lány hangosan kifújta a levegőt, majd visszalépett a szobájába. felkapta a sálját és ki vonult a folyosóról.
Alex pár másodpercig álmosan pislogott, majd utána rohant. Ő is eléggé kialvatlan volt.
Az előcsarnokban sikerült utolérnie Bethet.
 - Még beakarok ugrani a konyhába kávéért. - jelentette ki a lány.
Alexander pár másodperces fázis késéssel elkapta a konyha felé igyekvő lány csuklóját.
 - Már így is késésben vagyunk, majd egy automatánál veszünk. - mondta, és kinyitotta a hatalmas nyárfa ajtót.
 - Nem szeretem az automatás kávét. - jegyezte meg kelletlenül Beth miközben kivonult Alex előtt - Túl kevés benne a koffein.
Alex vállat vont, és becsukta az ajtót. A hideg őszi levegő jól esően felébresztette egy kicsit. nehéz napokat tudhattak maguk mögött, és még nehezebb napok álltak előttük.
 - Beeeeeeeeth! Aleeeeeeex! - kiabált egy lány hang - Hahóóóóóó!
Mindketten meglepődve néztek fel.
 - Á, Shopie! - mosolyodott el Beth - Itt a hidegben vártál ránk?
 - Aha. De nem baj, legalább kevésbé vagyok álmos. Ott benn biztos elaludtam volna! - mosolya fáradt volt, szemei karikásak. Ahogy Elizabethre nézett látszott rajta a megdöbbenés, hogy a lány milyen friss, és a fáradtság legapróbb jele sem mutatkozik meg rajta, de nem szólt semmit.
 - Mennyünk be, biztos már elkezdték az ülésezést. - jegyezte meg Alex
 - Mi? De hogy is! - nevetett a szőke lány - Szerintem meg sem tartják. Oda benn mindenki vagy tépi a haját, vagy rohangál, vagy az elalvás szélén áll. Teljes a káosz.
 - Valencia benn van? - kérdezte kicsit reménykedve Beth
 - Aha. Asszem aludt amikor kijöttem.

A tanács teremben hatalmas volt a zűrzavar. Ennek ellenére a fiatalok közül sokan az asztalra borulva, mások egyszerűen elterülve a földön, vagy a székek alatt aludtak. Valencia is az előbb ébredt fel arra, hogy az egyik ideges húszon éves rohangálás közben véletlenül belerúgott. Hát igen. Az U alakban elhelyezett asztalok között nem igen volt jó ötlet elaludni.
Fekete haja kócos volt, lilás szemei vörösek és táskásak voltak. Ahogy itt mindenki, ő sem aludt már hetek óta, és őt is csak a kávé és az energia tüzek tartották ébren. Az előző napi tanács ülésen is csak úgy bírt ébren maradni, hogy a zsebében becsempészett tűvel szúrkodta a kezét. Most bánta, hogy erre az ülésre nem hozta magával a tűket. Habár a hajtépésen kívül semmi izgalmas nem történt, jó lett volna ébren maradni, hátha történik valami.
 - Cia! - kiabálta valaki a nevét. - Valencia!
Felemelte az asztalról a fejét, és addig pislogott a még a szemével tisztán nem látta az idegeskedő tömeget, melynek közepén Elizabeth furakodott felé.
 - Beth? - nézett rá kíváncsian - Szia. Azt hittem nem jössz.
 - De jöttem. Azt mondták ez az ülés fontos. De... - nézett körbe a termen - nem igazán tűnik annak.
 - Nem is az! - ásította Cia - A legtöbben a Phrik közül alszanak. a Phriónok meg idegesek, de nem mondják el nekünk mi van, Állítólag egy nagy csoport Ők lett öngyilkos.
 - Már megint?! - kapott a szájához Beth - De két nappal ezelőtt is 14  akasztotta fel magát!
 - Egyre kevesebb van belőlük. És Ezekből is kevés van. Nagy baj lesz ha mind két faj kihal.
 - Ha kihalnak, akkor egyszerűen ki kell irtanunk Azokat is. - jegyezte meg tárgygyilkosan Valencia mellett ülő fiú.
 - Gabriel, te még is mikor keltél fel? -nézett meglepetten iker testvérére Cia
 - Amikor bokán rúgtál. - vont vállat a fiú.
 - Kiirtani Azokat? De... akkor az érzelmi mérleg teljesen instabil lesz, és tökéletesen kiszámíthatatlan!
 - De ha csak Azok maradnak, és nem lesznek Ők akkor meg az emberek halnak majd ki.
 - Az mondjuk igaz... - sóhajtott Beth
Hirtelen teljesen csönd lett a teremben és egy hatalmas sikítás hallatszott...